Óoooh. Annyira jól ment a tegnap esti elszakadás a jazztől, meg az elagánsnak és "high-class"-nek titulált zenéktől, hogy itt az ideje egy igazi gyöngyszemnek. Nem, nem viccelek, ez egy igazi csúcslemez, nem csak azért mert akkor, itt (ebben a lángoktól öleltben), ilyet meg satöbbi satöbbi, hanem egyszerűen azér' mer ez egy kurva jó lemez volt és ma is az, meg még az is lesz.
Ne bolygassuk azt, hogy Robi bácsi Manson ellen volt tüntetni, meg hogy mi lett belőle, meg a hasonló faszságok. Itt még szó sincs erről. Igen, itt minden rendben van. Ez az egész úgy ahogy van, remek! A sivatagi dizájn (nemtom hogy vagytok vele, de nekem rögtön a Rejtő könyvek ugrottak be), a gidák, a hangszerelés (harmónika, Yeah!), a szövegek, a dalok... Szóval ne is fokozzuk a dolgot, '83 tól '86 ig a csúcson volt a zenekar. A szövegek és a zenék kurva jól vannak együtt, és hát ki kell tenni a bélást az asztalra, Szikora Róbert kurva jó dalokat, meg szövegeket írt. 2008 ban is megvan a "csikidam feeling". Milyen fura, hogy itt is (mint a Hungáriánál volt) van egy egységes zenei, látvány, és témavilág. Igen, meg kell hogy veregessem a vállamat, mert egyrészt ki vergeti meg ha nem én, másrészt mert tényleg úgy tűnik, hogy '90 környékén vége lett a dalnak. A popzene azóta menthetetlenül felhígult. Talán egyszer rájövök miért. Vagy talán nem is felhígulás a jó szó, hanem a széttöredezés, a széthullás... Vannak jó poplemezek most is, meg lesznek is, és a kiadóknak ehhez semmi közük, mert ki emlékszik mam már arra, hogy mi volt 25 éve a #1 valahol. A jó dalok úgyis fennmaradnak, a rosszaknak meg úgyis mindegy.(Persze ez egy végtelen téma, és ezen nagyon komolyan lehet vitatkozni...)
Szóval ezek a dalok megmaradtak: Bombázó, Egy alacsony férfi dilemmái a szerelem körül (az egyik legjobb hazai dal ebből az időből),Ergo-létezem ÉS A TÖBBI.
Ne bolygassuk azt, hogy Robi bácsi Manson ellen volt tüntetni, meg hogy mi lett belőle, meg a hasonló faszságok. Itt még szó sincs erről. Igen, itt minden rendben van. Ez az egész úgy ahogy van, remek! A sivatagi dizájn (nemtom hogy vagytok vele, de nekem rögtön a Rejtő könyvek ugrottak be), a gidák, a hangszerelés (harmónika, Yeah!), a szövegek, a dalok... Szóval ne is fokozzuk a dolgot, '83 tól '86 ig a csúcson volt a zenekar. A szövegek és a zenék kurva jól vannak együtt, és hát ki kell tenni a bélást az asztalra, Szikora Róbert kurva jó dalokat, meg szövegeket írt. 2008 ban is megvan a "csikidam feeling". Milyen fura, hogy itt is (mint a Hungáriánál volt) van egy egységes zenei, látvány, és témavilág. Igen, meg kell hogy veregessem a vállamat, mert egyrészt ki vergeti meg ha nem én, másrészt mert tényleg úgy tűnik, hogy '90 környékén vége lett a dalnak. A popzene azóta menthetetlenül felhígult. Talán egyszer rájövök miért. Vagy talán nem is felhígulás a jó szó, hanem a széttöredezés, a széthullás... Vannak jó poplemezek most is, meg lesznek is, és a kiadóknak ehhez semmi közük, mert ki emlékszik mam már arra, hogy mi volt 25 éve a #1 valahol. A jó dalok úgyis fennmaradnak, a rosszaknak meg úgyis mindegy.(Persze ez egy végtelen téma, és ezen nagyon komolyan lehet vitatkozni...)
Szóval ezek a dalok megmaradtak: Bombázó, Egy alacsony férfi dilemmái a szerelem körül (az egyik legjobb hazai dal ebből az időből),Ergo-létezem ÉS A TÖBBI.
