Most kezdem észrevenni, hogy alig hallgatok jazzt (jó; arányaiban), popban sokkal inkább othon vagyok még mindig. Mindenesetre be kell élesítsem a fülemet az igazán veszélyes zenékre.
Redman e lemezéhez nem olyan régen jutottam hozzá, úgyhogy az impresszióim még nem olyan olyan letisztultak, mindenesetre a cím ül, ez tényleg egy hullámzó kedélyállapotú valami. Ez még a régi szakasza, a régi zenekarral (Blade,Mehldau,McBride). És ez egy erős lemez. Hallgatnom kell még ezt a korongot,hogy igazi véleményt tudjak mondani, mindenesetre nem fog elriasztani akkor sem, ha csak most ismerkedsz a jazzel. Azt persze mondanom sem kell, hogy a ma egyik - ha nem A - legnagyobb mainstream szaxofonosának lemezei olyanok mint a pénz a szex, és a pizza, vagyis akkor is nagyon jók, ha nem is olyan jók.
Redman e lemezéhez nem olyan régen jutottam hozzá, úgyhogy az impresszióim még nem olyan olyan letisztultak, mindenesetre a cím ül, ez tényleg egy hullámzó kedélyállapotú valami. Ez még a régi szakasza, a régi zenekarral (Blade,Mehldau,McBride). És ez egy erős lemez. Hallgatnom kell még ezt a korongot,hogy igazi véleményt tudjak mondani, mindenesetre nem fog elriasztani akkor sem, ha csak most ismerkedsz a jazzel. Azt persze mondanom sem kell, hogy a ma egyik - ha nem A - legnagyobb mainstream szaxofonosának lemezei olyanok mint a pénz a szex, és a pizza, vagyis akkor is nagyon jók, ha nem is olyan jók.
