Ma ezt a lemezt hallgattam, és tökéletesen passzolt a reménytelen angol időjáráshoz.
Ugyan a film, amihez a lemez készült szédületes bukás lett, a hozzá tartozó zene Gaye számára sikert hozott. A hetvenegyes What's Going on után ezzel jött ki, és nyert. A lemez sötét, és csak egy számban van ének, de a hangulat fasza. Kevesen tudják, hogy mielőtt énekelni kezdett volna, Marvin session zenészként dolgozott (dobolt, egy csomó korai soul albumon, meg a saját cuccain is ő játszik) és így ezen a lemezen is őt hallhatjuk. Sok a blues, igazi funky korong a mai, rengeteg vonós, satöbbi satöbbi, de a sötét hangulat végig megmarad az egész lemezen. Curtis Mayfield és Isaac Hayes lemezeivel szemben ezen az anyagon nyoma sincsen szerelmes daloknak. Bluesos funky álmacsóság, ez a lemez csak erről szól. Fasza!