Monumentális, popzenei mérföldkő, egy korszak végének jelzője. Erőteljes és mégis kifejező, masszív; igazi rockzene. Érzékeny, gyönyörű dalok, A KLASSZIKUS lemez mintapéldája. Ha megkérdezél, hogy mondjak egy lemezt, amit rendesen összeraktak,akkor azt mondanám, ez az.
Ezt a lemezt a zenekar (Jézus - Mária, sikít róluk, hogy britek!) grandiózus munkával (14 hónap a stúdióban) és őrült pénzzel csinálta meg. Talán azért mert akkoriban még érdemes volt pénzt befektetni egy komoly lemezbe, mert az emberek még vettek lemezeket, nem pedig letöltöttek mindent, ezért az Universal rábólintott, hogy ok, a pénz nem számít (több mint 1 millió fontot öltek bele a stúdiómunkálatokba!) csináljatok egy fasza lemezt.
A hangszerelés őrület. Minden van, komplett klasszikus fúvósok, hárfák, timpani, és mellette brutális gitárok, az egész egy grandiózus - és mégsem túlzó vagy nyomasztó - hangzású anyag. Hallgasd meg egy éjszaka, amikor egyedül vagy - a dalok legyenek ABC sorrendben - és sosem fogsz ráunni! Engem teljesen magával tud ragadni, többet mondok, a legnagyobb sláger - a címadó dal - a leggyengébb, legalábbis számomra, az egyértelmű Beatles nyúlás miatt.
De egy szó mint száz, ezt a lemezt érdemes meghallgatni, igazi monumentális zenei piramis, gránitból, az örökkévalóságnak, mint a fáraók szobrai. Gyönyörű!
