Még mindig pop. Már be vannak készítve a jó kis jazz meg funky lemezek a tárba, de még nem veszem elő őket. Még nem. Előtte legyen itt valami nagyon különleges, személyes darab. Ez a lemez volt ugyanis az első meghatározó zenei élményem, úgyhogy nem lehet mellette elmennem csak úgy. Még lemezről hallgattam otthon, kb. 7 éves lehettem. és azóta se szabadulok tőle. Egy ismerősünk hozta valahonnan, akkor már/még Magyarországon nyomták ezt a lemezt, később rendkívül kalandos úton sikerült hozzájutnom CD-n is, de ez egy másik történet. A lényeg a lényeg:
Ez a lemez egy egészen különleges valami. Elvileg ez egy szintipop lemez, de messze, messze több annál. Nem csak azért mert a kilencvenes évek elejének digitális szintetizátortechnikájával nem kellően elégedett Tenanték úgy döntöttek, hogy analóg szintiken veszik fel az anyagot, hanem egy csomó minden másért is... Ha figyelmesen meghallgatod a lemezt, fel fognak tűnni a hangszerelés apró finomságai, a gondosan kiválasztott hangszínek és hangminták is, meg az hogy egy komplett vonósnégyes játszik mondjuk a "My october Symphony"-n de ez csak egy része az egésznek.
De most következik a legfontosabb, amit tudnod kell ehhez a lemezhez: ezt a lemezt nem szabad számokra bontani! Lemezként kell hallgatni, a számok egymásutánisága ugyanis szinergikus. Ahogyan egymás után következnek egészen más érzelmi hatást érnek, mintha csak magukban hallgatod őket. Ez a lemez nem hosszú, 50 perc sincs, és igazából csak az néhány szám alkot koherens egészt, a többi saláta. Megint csak az allmusicot tudom idézni (volt egy kurva jó link "The Ultimate English pop album" néven valahol, fenn van a Wikin is, de elköltözött, és nincs kedvem keresgélni), hogy micsoda egy jó album ez, de pont a legszarabb számokat emelik ki, és a legjobbakról megfeleldkeznek.
Ez a lemez iszonyúan kilóg a PSB diszkográfiájából, nem hasonlít sem a '87-es Introspective-re, sem a Very-re, ami utána következett, talán az Actually néhány dalában ("Kings Cross", "I want to wake up") feltűnnek hasonlóságok. Az egész lemez hangzására sajnos nem, de a legjobb dalokra rányomja a bélyegét a klasszikus zene eszközeinek használata.
Standout tracks
1. Being Boring 6:48
2. This must be the place I waited years to leave 5:30
3. To face the truth 5:33
5. Only the wind 4:18
6. My october symphony 5:18
10. Jealousy 4:47
Ez a lemez egy egészen különleges valami. Elvileg ez egy szintipop lemez, de messze, messze több annál. Nem csak azért mert a kilencvenes évek elejének digitális szintetizátortechnikájával nem kellően elégedett Tenanték úgy döntöttek, hogy analóg szintiken veszik fel az anyagot, hanem egy csomó minden másért is... Ha figyelmesen meghallgatod a lemezt, fel fognak tűnni a hangszerelés apró finomságai, a gondosan kiválasztott hangszínek és hangminták is, meg az hogy egy komplett vonósnégyes játszik mondjuk a "My october Symphony"-n de ez csak egy része az egésznek.
De most következik a legfontosabb, amit tudnod kell ehhez a lemezhez: ezt a lemezt nem szabad számokra bontani! Lemezként kell hallgatni, a számok egymásutánisága ugyanis szinergikus. Ahogyan egymás után következnek egészen más érzelmi hatást érnek, mintha csak magukban hallgatod őket. Ez a lemez nem hosszú, 50 perc sincs, és igazából csak az néhány szám alkot koherens egészt, a többi saláta. Megint csak az allmusicot tudom idézni (volt egy kurva jó link "The Ultimate English pop album" néven valahol, fenn van a Wikin is, de elköltözött, és nincs kedvem keresgélni), hogy micsoda egy jó album ez, de pont a legszarabb számokat emelik ki, és a legjobbakról megfeleldkeznek.
Ez a lemez iszonyúan kilóg a PSB diszkográfiájából, nem hasonlít sem a '87-es Introspective-re, sem a Very-re, ami utána következett, talán az Actually néhány dalában ("Kings Cross", "I want to wake up") feltűnnek hasonlóságok. Az egész lemez hangzására sajnos nem, de a legjobb dalokra rányomja a bélyegét a klasszikus zene eszközeinek használata.
Standout tracks
1. Being Boring 6:48
2. This must be the place I waited years to leave 5:30
3. To face the truth 5:33
5. Only the wind 4:18
6. My october symphony 5:18
10. Jealousy 4:47
