Nos, azt hiszem továb kell mennem az úton amit elkezdtem Mert ugyan rengeteg jazzt hallgatok, de nem tud annyira megfogni mint ez itt. A lemezek amiket feldobok ide, mind nagyon jók. De ez az eddigi egyetlen tökéletes lemez. Miért? Mert egyik dalt sem tekerem tovább, egyiket sem lehetne elvenni, mindegyik kell. A Quimby 1999 - es Ékszerelmére című lemeze kiérdemelte a blogon a Tökéletes Lemez minősítést.
Nem véletlenül hajtogatom állandóan, hogy a szövegek fontosak. Kiss Tibi szövegei sebészi pontossággal vágnak bele a húsba,kimondják azt amit már én is nagyon régen ki akartam de nem tudtam megfogalmazni, a nőkről, meg a világról, meg erről az egész szarról, úgy abszolút, mint mindennapi síkon. A zene pedig teljesen ott van ahol kell, hogy legyen. A Quimbynek van egy nagyon sötét saját kis világa, amibe ez a lemez teljesen bele tud húzni, és a legjobb az egészben az, hogy Kiss Tibinek elhiszem amit mond, és elhiszem amit csinál. Talán csak egy maroknyi ilyen művész van, aki csak annyire kurvult el amennyire muszály volt.
Csábító egy hosszú szájbarágós elemzés a szövegekről, meg a dalokról, de nem lövök le minden poént. Én sokáig fentartásokkal kezeltem ezt a fajta zenét, de nem szabad. EZ a cucc a sötétebbik oldalt mutatja be, oda visz, mert igenis menni akarok. Ember vagyok, muszály...
Ezért a lemezért érdemes pénzt kiadni. Meg is vettem.
