Húúú. Na ez egy kibaszottul régi lemez. Otthon van meg, bakeliten, gyerekkoromban hallgattam. És milyen kurva fura. Az egyik legfélelmetesebb élmény pont ennél a lemeznél ért. Ennél a lemeznél, ami elvileg egy gyerekeknek szánt anyag.
Sosem csíptem Bródy János és holdudvara (ami gyakorlatilag a magyar zenei élet egésze volt egy bizonyos időszakban) zenei világát, meg ezt a folyton búsulós hippifigurát, a Földvár felé féluton, meg a Sárga Rózsa szellemi atyját. Valahogy mindig valami kellemetlen érzés (vagy talán szag?) lengedezett e körül a világ körül. Az én orrom valamiért ezt érezte. A nővéremnak volt egy gitárkönyve tőle. Sírtam rajta annyira szar volt. Zoránt még néha tudom szeretni is pár szám erejéig, ahogy eldörmögi, hogy hogy is van ez az élet dolog, de ez a zene nekem menthetetlenül öreg,poros,és távoli. Őszinte, meg minden, de valahogy mindig nyomasztani kezd ez a folytonos búsongás, a Hungarian Blues, mert nincs katarzis, nincs feloldás, csak a siránkozás a nagy semmin. És mindig minden olyan korrekt, és jókisfiús. A Sárga rózsáról nekem nem '56 hanem a rettenetes iskolai ünnepségek ugranak be, meg szép lányok matrózblúzban,ahogyan (egyszál)gitárral énekelnek a szerenádon. Szal hagyjuk ezt az egész magyar hippiséget, mert nekünk, a Nulladik Generációnak, akik oda már nem, ide még nem tartoznak, nekünk ez az egész nem jelent semmit. Emlékszem az egyik egyetemi előadáson mennyire próbáltak nekünk a dal szimbolizmusáról, meg jelentéséről beszélni, de én a mai napig ragaszkodom azon nézetemhez, hogy ezzel a dallal felkelést kirobbantani kb. olyan, mint a Dupla Kávéval teltházat csinálni a Müpában. Mindenesetre megtudtam az előadótól (aki miközben Marcuse-t idézte aludobozból itta a Coca-Colát..), hogy Vámos Miklósnak underground punkzenekara volt hajdanán, és keményvonalas (?!) punk volt, ami azért valami, de aztán rászóltak, így inkább írni kezdett.
Na de vissza a lemezhez. Halász Judit, a korszak naiv szexszimbóluma (Kételkedőknek ajánlom a Szerelmesfilm, és Gyermekbetegségek c. filmeket.) '73 ban kijön az első lemezével. (Ami máig is legsikeresebb, leglábbis a legtöbbet adták el belőle.) Bródy,Tolcsvay Kitt egylet, az MR Gyerekkórusa. Versek, gyerekdalok megzenésítve. Kivéve egy. Az elmúlt az éjjel. Bármennyire nem szeretem Bródyt nem lehet tőle elvenni, hogy jók a dalai. Ettől a daltól szabályszerűen féltem. Van benne egy váltás, ami egy nagyon furcsa gellert ad az egész dalnak. Kisérteties és érzéki. Halász Juditról nem tudom, hogy mennyire képzett énekes, de ott és akkor ütött az előadás, a dal hat.
Szóval egy dolog, hogy szerintem ez nem kifejezetten gyereklemez (vagy nem csak az), mer' azért elég súlyos dolgok is feljönnek rajta. Pölö: én mondjuk 20 alatt (és egy bizonyos jövedelmszint fölött) betiltanám József Attillát, nemhogy gyereklemezt csinálnék belőle.Kár, hogy ilyen ikont csináltak belőle, szomorú látni, hogy hogyan "káromolják" az örökségét, olyan emberek, akiknek fogalma sincsen arról, hogy mit is akart az az ember mondani. Szal ezt a lemezt komolyan is lehet venni, ha van füled, meg hangulatod hozzá.
Csinálok majd egy rendes fényképet a lemezről, ennyivel tartozok neki.
Sosem csíptem Bródy János és holdudvara (ami gyakorlatilag a magyar zenei élet egésze volt egy bizonyos időszakban) zenei világát, meg ezt a folyton búsulós hippifigurát, a Földvár felé féluton, meg a Sárga Rózsa szellemi atyját. Valahogy mindig valami kellemetlen érzés (vagy talán szag?) lengedezett e körül a világ körül. Az én orrom valamiért ezt érezte. A nővéremnak volt egy gitárkönyve tőle. Sírtam rajta annyira szar volt. Zoránt még néha tudom szeretni is pár szám erejéig, ahogy eldörmögi, hogy hogy is van ez az élet dolog, de ez a zene nekem menthetetlenül öreg,poros,és távoli. Őszinte, meg minden, de valahogy mindig nyomasztani kezd ez a folytonos búsongás, a Hungarian Blues, mert nincs katarzis, nincs feloldás, csak a siránkozás a nagy semmin. És mindig minden olyan korrekt, és jókisfiús. A Sárga rózsáról nekem nem '56 hanem a rettenetes iskolai ünnepségek ugranak be, meg szép lányok matrózblúzban,ahogyan (egyszál)gitárral énekelnek a szerenádon. Szal hagyjuk ezt az egész magyar hippiséget, mert nekünk, a Nulladik Generációnak, akik oda már nem, ide még nem tartoznak, nekünk ez az egész nem jelent semmit. Emlékszem az egyik egyetemi előadáson mennyire próbáltak nekünk a dal szimbolizmusáról, meg jelentéséről beszélni, de én a mai napig ragaszkodom azon nézetemhez, hogy ezzel a dallal felkelést kirobbantani kb. olyan, mint a Dupla Kávéval teltházat csinálni a Müpában. Mindenesetre megtudtam az előadótól (aki miközben Marcuse-t idézte aludobozból itta a Coca-Colát..), hogy Vámos Miklósnak underground punkzenekara volt hajdanán, és keményvonalas (?!) punk volt, ami azért valami, de aztán rászóltak, így inkább írni kezdett.
Na de vissza a lemezhez. Halász Judit, a korszak naiv szexszimbóluma (Kételkedőknek ajánlom a Szerelmesfilm, és Gyermekbetegségek c. filmeket.) '73 ban kijön az első lemezével. (Ami máig is legsikeresebb, leglábbis a legtöbbet adták el belőle.) Bródy,Tolcsvay Kitt egylet, az MR Gyerekkórusa. Versek, gyerekdalok megzenésítve. Kivéve egy. Az elmúlt az éjjel. Bármennyire nem szeretem Bródyt nem lehet tőle elvenni, hogy jók a dalai. Ettől a daltól szabályszerűen féltem. Van benne egy váltás, ami egy nagyon furcsa gellert ad az egész dalnak. Kisérteties és érzéki. Halász Juditról nem tudom, hogy mennyire képzett énekes, de ott és akkor ütött az előadás, a dal hat.
Szóval egy dolog, hogy szerintem ez nem kifejezetten gyereklemez (vagy nem csak az), mer' azért elég súlyos dolgok is feljönnek rajta. Pölö: én mondjuk 20 alatt (és egy bizonyos jövedelmszint fölött) betiltanám József Attillát, nemhogy gyereklemezt csinálnék belőle.Kár, hogy ilyen ikont csináltak belőle, szomorú látni, hogy hogyan "káromolják" az örökségét, olyan emberek, akiknek fogalma sincsen arról, hogy mit is akart az az ember mondani. Szal ezt a lemezt komolyan is lehet venni, ha van füled, meg hangulatod hozzá.
Csinálok majd egy rendes fényképet a lemezről, ennyivel tartozok neki.
