Most mit mondjak? Szeretem Jack Johnson zenéjét. Ez a lemez azon kívül hogy piszkosul jó, az egyik legszemélyesebb lemezem is, és mostanában még nem is tudom meghallgatni, mert nagyon felkavarna ,az emlékeim miatt, tudjátok hogy van ez. Talán majd egyszer.
Az allmusic kritikájában megint csak tetten érhető az a teljesen konvencionális nyugati fehérember elmebaj, hogy egy előadótól három lemez után - sőt akár az első után is - elvárják, hogy valamiféle irányváltáson essen át, de legalábbis vállaljon "zenei kockázatokat".
Mi van?!? Mit vállaljon!? Minek!? Ha nincs eltörve ne ragaszd meg!
Johnson őszinte zenét csinál és ez kibaszottul ritka, a music business előbb utóbb mindenkit bedarál, ahogy azt már D'Angelo is megmondta egy interjúban. Szóval nem kell foglalkozni az okosok véleményével. Ez a lemez klasszikus lesz, hacsak nem az már most...
Az allmusic kritikájában megint csak tetten érhető az a teljesen konvencionális nyugati fehérember elmebaj, hogy egy előadótól három lemez után - sőt akár az első után is - elvárják, hogy valamiféle irányváltáson essen át, de legalábbis vállaljon "zenei kockázatokat".
Mi van?!? Mit vállaljon!? Minek!? Ha nincs eltörve ne ragaszd meg!
Johnson őszinte zenét csinál és ez kibaszottul ritka, a music business előbb utóbb mindenkit bedarál, ahogy azt már D'Angelo is megmondta egy interjúban. Szóval nem kell foglalkozni az okosok véleményével. Ez a lemez klasszikus lesz, hacsak nem az már most...
