Baaaaaang. Ez a lemez volt 2007 legnagyobb durranása, Amy mindent elvitt amit el lehetett vinni a Grammy gálán (Pedig ott se volt, mert nem kapott vízumot, hát nem ironikus?).
Miért szeretem ezt a lemezt? A hangzás nagyon rendben van, a produceri munka nagyon baba, a sound szuper,minden el van találva. De nagyon sok ilyen lemez van, ahol minden Ok. A dalok is szuperek. Ok ilyen lemezből már jóval kevesebb van, de itt magáról Amyről van szó.
Szóval, azért szeretem ezt a lemezt, mert elhiszem neki, amit mond. A Back to Black-nél tényleg érzem, hogy ez a nő romokban hever és vérzik a szíve. És a többi dalnál is. Őszintén sajnálom, hogy a zenéjét elhomályosítja a személyes problémái körüli zsongás. Meg azt is, hogy masszívan pusztítja magát, ezzel is nap mint nap csökkentve az esélyét annak, hogy egy újabb, ehhez hasonló szuper cuccot kapjuk kézhez hamarosan.
I keep my fingers crossed for her...
