A mai lemez igazi különlegesség. Hozzájutni sem olyan egyszerű, de meg lehet oldani azért...
Megint csak a doboson keresztül jutottam a lemezhez, Greg "Hutch" Hutchinson játékát nagyon szeretem hallgatni,és igyekszem feltúrni az összes lemezt, amin játszik. Hát ezen is ő nyomja. Olyan sideman-ekkel, mint a veterán Freddie Hubbard.
Kicsit utánaolvastam Carter karrierének, és ugyan elég sok mindent elért, de a munkásságát - rettenetesen ide nem illő szó, valahogy mindig a fémmunkások, meg a vájárok jutnak eszembe róla - csak nagyon későn ismerték el. A lemez kilencvenes, nyolc évvel a halála előtt készült, és egy 61 éves nő énekel rajta! Nem igazán rajongok a vokális jazzért, de egyszeri hallgatás után már dúdolgattam is az imprókat, ami elég ritka dolog, szerintem nem csak nálam...
A lemez tele van érzékeny és vicces dalokkal, a kedvenceim a "Droppin' things" és a "Dull Day in Chicago" Nem mellesleg az anyagot Grammy díjra jelölték, de végül is nem kapta meg, csak asszem két évvel később...
Mindenképpen érdemes meghallgatni a lemezt, nagyon jó cucc. Ja. ÉLŐ!
