Majdnem, majdnem tökéletes. Kár, hogy nem hallgattam meg a lemezt korábban, sokkal jobban megértettem és teljesen máshogy értékeltem volna egy csomó mindent.
A hangszerelés vicces, a lemez elvileg húsbavágó témákat feszeget, de ez a zenén keresztül nem jön át teljesen (lehet hogy csak nekem) mert valahogy mindig beugrik a Monkey Island. Nektek is megvan nem? Hallgasd meg a Gun Street Girlt, vagy a Singapore-t. 1000% Monkey Island. Ezt a cuccot nem lehet sötétnek nevezni teljesen. Az de mégsem az. A gitáros azonban klasszis. És tényleg egy jókora lökéshullámot indított el, a zene már sosem lesz ugyanolyan mint előtte.
Egyedül egy dolog szúrta fülemet, ami egy szemernyi pongyolaságot kölcsöönz a lemeznek: rengeteg számot csak lekevernek, és nem fejeznek be rendesen Waits maga volt a producer és annyi melót tett bele a lemezbe, hogy erre igazán figyelhetett volna. Hacsak ez nem valami koncepció, de ezt szerintem csak ő fogja tudni.