Ha már Jackie Terasson, akkor jöjjön egy újabb ritka darab a kincstárból. Fű alól, másolt CD-n kaptam Iván bácsitól, nagyon nagy mosolygások közepette, hogy hallgassam meg így is lehet. Mármint az ütőhangszereket megközelíteni.
Parkerről tudni kell, hogy éveken keresztül nyomta a jazzt írd és mondd 1 azaz egy darab cintányérral... Ugyan a jazzben - legalábbis bizonyos részeiben - mindig is törekedtek az egyszerűségre, ez azért egy kicsit sok... Vagyis pont hogy kevés.
Ugyanakkor Parker abszolút kihasználja a ritmikai lehetőségeket, egyásba fonódó, misztikus, furcsa hangzást hoz létre a társaival a lemezen - nincs csápolás, mint mondjuk egy Weckl albumon, a címadó darab egyszerű ismétlő motívumokra épül, és mégis jó...
Különleges
Ha okoska akarok lenni, akkor mondhatom, hogy poliritmia, meg polimetria, meg blablabla, de inkább legyen itt egy videó, ami még 97 es, szóval nem a lemezről van, csak a "mihez tartás végett"
