A tegnapi szomorúlemezek után evezzünk könnyedebb vizekre! A jazz-el mint, stílussal szembeni előítélet lebontásához járulok hozzá ma egy kicsit, legalábbis remélem.
Szóval a mai darabunk egy sima jazzlemez, egy kortárs trombitástól. Már nem egy mai darab, de még mindig kurva jó. (Micsoda egy idióta duma ez, a jó zene tök mindegy mennyi idős...) Nézzük csak a stáblistát: csupa nehézsúlyú sideman és persze itt van maga Hargrove is... Nemcsak a saját kompozícióíkat játsszák, kicsit mozaikos az egész, de mindenki kiveszi a részét a főzésből, és jól is sikerül a dolog.
A lemezünk színes, mégis koherens, igazából nem visz el, nem egy időgép, nem "utazós zene", de így is nagyon rendben van az anyag, nem lehet minden egy Passage of Time... Dióhéjban annyit, hogy van egy stabil ritmusszekciónk+ Hargrove, a szólisták számonként változnak. Az allmusicnak is tetszett a dolog, de ezzel nem sokat kell foglalkozni, jönnek majd olyanok is, amik nem annyira jöttek be nekik.
Szóval a mai darabunk egy sima jazzlemez, egy kortárs trombitástól. Már nem egy mai darab, de még mindig kurva jó. (Micsoda egy idióta duma ez, a jó zene tök mindegy mennyi idős...) Nézzük csak a stáblistát: csupa nehézsúlyú sideman és persze itt van maga Hargrove is... Nemcsak a saját kompozícióíkat játsszák, kicsit mozaikos az egész, de mindenki kiveszi a részét a főzésből, és jól is sikerül a dolog.
A lemezünk színes, mégis koherens, igazából nem visz el, nem egy időgép, nem "utazós zene", de így is nagyon rendben van az anyag, nem lehet minden egy Passage of Time... Dióhéjban annyit, hogy van egy stabil ritmusszekciónk+ Hargrove, a szólisták számonként változnak. Az allmusicnak is tetszett a dolog, de ezzel nem sokat kell foglalkozni, jönnek majd olyanok is, amik nem annyira jöttek be nekik.
