Ezaz; legyen a mai egy igazi bulvárlemez! A mai lemez legyen egy vicc.
Térjünk vissza kicsit a jazztől, és merüljünk el a legócskább popipari szappanbuborékokban! Ha ez megvan, engedjük el magunkat, lépjünk be a már olyan jól bevált kommersz hangzatok világába (köszi Kenny G), legyünk ma egy kicsit konvencionálisak!
Whitney az egyik legjobban eladható és legszebb hangú énekesnő volt valaha, és egy kicsit bele is voltam esve, de aztán hozzáment Bobby Brownhoz (meg a kokainhoz) és sajnos szép lassan mindeki ki is ábrándult belőle. Még én is. Itt mindenesetre ennek nyoma sincs, most van a csúcson. A korábbi lemezei (Whitney,Whitney Houston, I'm your baby tonight...) nem voltak rosszak (OK sokkal jobbak voltak mint ez a szar), de egy igazi kasszasikerrel minden könnyebb. A film jó (Ok, a maga keretei között), nem véletlenül hozott majd 410 millió dollárt.
Maga a lemez nem egy nagy kaland, de néhány szám kiállja az idő próbáját, és bármelyik házibuliban elsütheted, ha lassúzni akarsz valakivel. A címadú dal szegényes, Whitney mégis ragyog benne,és az a hang, igen, az azért igen! Sőt, hagyjuk is a süketelést, ezt az egész lemezt az az egy szám viszi el. Az "I will always love you". De miért?! Ez a szirupos, felszínes dal miért érintett meg ennyi embert? Talán nem is olyan szirupos, és nem is annyira felszínes. Talán mert egy olyan helyzetről szól, amit mindenki ismer, amit mindenki átélt...
Szeretsz valakit és Ő is téged, de ez messze nem elég, úgyhogy elbúcsúztok. Nem egy nagy sztori, látszólag. De igen az. Igen az! Nem mindegy, hogyan válsz el valakitől, és mit gondolsz, és Ő mit gondol. Hogy lehet ezt feldolgozni, hogy lehet továbbmenni, mi lesz a szerelmetekkel. Ezek komoly kérdések. Szóval ez az egész lemez, ez az egész dal, ez az egész film erről a szituációról szól,erről a búcsúról szól, ez az érzés ér 410 millió dollárt, az emberek ezért fizettek, mert kiváncsiak, mit tudnak nekik modani erről a helyzetről. És tedd a szívedre a kezed, téged is ezért fogott meg, és te is kiváncsi vagy, hogy mi a válasz a kérdésre.
Térjünk vissza kicsit a jazztől, és merüljünk el a legócskább popipari szappanbuborékokban! Ha ez megvan, engedjük el magunkat, lépjünk be a már olyan jól bevált kommersz hangzatok világába (köszi Kenny G), legyünk ma egy kicsit konvencionálisak!
Whitney az egyik legjobban eladható és legszebb hangú énekesnő volt valaha, és egy kicsit bele is voltam esve, de aztán hozzáment Bobby Brownhoz (meg a kokainhoz) és sajnos szép lassan mindeki ki is ábrándult belőle. Még én is. Itt mindenesetre ennek nyoma sincs, most van a csúcson. A korábbi lemezei (Whitney,Whitney Houston, I'm your baby tonight...) nem voltak rosszak (OK sokkal jobbak voltak mint ez a szar), de egy igazi kasszasikerrel minden könnyebb. A film jó (Ok, a maga keretei között), nem véletlenül hozott majd 410 millió dollárt.
Maga a lemez nem egy nagy kaland, de néhány szám kiállja az idő próbáját, és bármelyik házibuliban elsütheted, ha lassúzni akarsz valakivel. A címadú dal szegényes, Whitney mégis ragyog benne,és az a hang, igen, az azért igen! Sőt, hagyjuk is a süketelést, ezt az egész lemezt az az egy szám viszi el. Az "I will always love you". De miért?! Ez a szirupos, felszínes dal miért érintett meg ennyi embert? Talán nem is olyan szirupos, és nem is annyira felszínes. Talán mert egy olyan helyzetről szól, amit mindenki ismer, amit mindenki átélt...
Szeretsz valakit és Ő is téged, de ez messze nem elég, úgyhogy elbúcsúztok. Nem egy nagy sztori, látszólag. De igen az. Igen az! Nem mindegy, hogyan válsz el valakitől, és mit gondolsz, és Ő mit gondol. Hogy lehet ezt feldolgozni, hogy lehet továbbmenni, mi lesz a szerelmetekkel. Ezek komoly kérdések. Szóval ez az egész lemez, ez az egész dal, ez az egész film erről a szituációról szól,erről a búcsúról szól, ez az érzés ér 410 millió dollárt, az emberek ezért fizettek, mert kiváncsiak, mit tudnak nekik modani erről a helyzetről. És tedd a szívedre a kezed, téged is ezért fogott meg, és te is kiváncsi vagy, hogy mi a válasz a kérdésre.
