Be kell hogy, valljam eléggé esetlenül mozgok a progrock körökben, és ezzel ezt a témát le is zárom. Most Peter Gabrielről akartam írni, de aztán úgy döntöttem, miért várnék, jöjjön a hardcore: Stop Making Sense, this is the Talking Heads.
Kevesebb zenekar tudja (számámra) kifejezni a jelenlegi társadalom értelmetlenségét, mint a Talking Heads. Mindig imádtam, hogy van vér a pucájukban értelmetlen, és látszólag nem komolyan veendő zenét csinálni. Mikor először hallottam őket, persze már rajtuk volt a kánon, hogy ők a tuti, de nekem valahogy ripacsoknak tűntek. Mert lehet, hogy azok is. És nem félnek tőle: David Byrnenek úgy van kurva jó hangja, hogy nem tudom hova tenni - ez a fickó vinnyog és a hangjával grimaszol. A zenekar fakocka egyszerűségű dolgokat pakolgat, és ez kurva jó. Szúrj ki tőluk egy lemezt (bármelyiket), és hallgasd meg!
(Elsőre mondjuk a Speaking in Tounges-t javaslom...)
Azért van abban valami szimbolikus, hogy Pat Bateman kedvenc zenekara a Talking Heads. Teljesen üres és értelmetlen dolgokat csinálsz egész nap, olyan sokáig, hogy már észre sem veszed, hogy nincs értelme, annak amit csinálsz, és ebből követezik, hogy neked sincs. Eltűnik a miért, csak a hogyan marad. Építsünk felhőkarcolókat. Foglaljuk el ezt a kontinenst. Fejlesszük ezt a várost. Bombázzuk le azt az országot. Hiszen tudjuk, hogy hogyan kell, és miért ne tehetnénk meg? Hát akkor rajta! Hagyjuk a kispályát. Csináljuk profin. Csináljuk hatékonyan.
Újra meg újra megdöbbenek rajta, hogy az angol mennyire rideg és szegényes nyelv tud lenni. És ez riaszt. A nyelv fontos dolog. Megmutatja, hogy mi van a fejedben, és hogy hogyan is viszonyulnak egymáshoz a gondolataid. Néha félelemmel tölt el, hogy egy olyan világban élek, ahol új nevem van. Már az ókori görögök is tudták, hogyha nevet adsz valaminek azzal teremtesz, és egyszersmind birtokba is veszel. Szóval a nevem: HR. Human Resource. Ember (i), erőforrás. Milyen szép eufemizmus ez: erőforrás. Ez valójában egy számot jelent. Egy költségtényezőt. Egy hatékonysági mutatót. Egy kibaszott árucikket.
Nos, kedves (leendő) alkalmazóim, rossz hírem van: Én NEM vagyok erőforrás. És nem is leszek.
Erről beszél a Talking Heads.
Kevesebb zenekar tudja (számámra) kifejezni a jelenlegi társadalom értelmetlenségét, mint a Talking Heads. Mindig imádtam, hogy van vér a pucájukban értelmetlen, és látszólag nem komolyan veendő zenét csinálni. Mikor először hallottam őket, persze már rajtuk volt a kánon, hogy ők a tuti, de nekem valahogy ripacsoknak tűntek. Mert lehet, hogy azok is. És nem félnek tőle: David Byrnenek úgy van kurva jó hangja, hogy nem tudom hova tenni - ez a fickó vinnyog és a hangjával grimaszol. A zenekar fakocka egyszerűségű dolgokat pakolgat, és ez kurva jó. Szúrj ki tőluk egy lemezt (bármelyiket), és hallgasd meg!
(Elsőre mondjuk a Speaking in Tounges-t javaslom...)
Azért van abban valami szimbolikus, hogy Pat Bateman kedvenc zenekara a Talking Heads. Teljesen üres és értelmetlen dolgokat csinálsz egész nap, olyan sokáig, hogy már észre sem veszed, hogy nincs értelme, annak amit csinálsz, és ebből követezik, hogy neked sincs. Eltűnik a miért, csak a hogyan marad. Építsünk felhőkarcolókat. Foglaljuk el ezt a kontinenst. Fejlesszük ezt a várost. Bombázzuk le azt az országot. Hiszen tudjuk, hogy hogyan kell, és miért ne tehetnénk meg? Hát akkor rajta! Hagyjuk a kispályát. Csináljuk profin. Csináljuk hatékonyan.
Újra meg újra megdöbbenek rajta, hogy az angol mennyire rideg és szegényes nyelv tud lenni. És ez riaszt. A nyelv fontos dolog. Megmutatja, hogy mi van a fejedben, és hogy hogyan is viszonyulnak egymáshoz a gondolataid. Néha félelemmel tölt el, hogy egy olyan világban élek, ahol új nevem van. Már az ókori görögök is tudták, hogyha nevet adsz valaminek azzal teremtesz, és egyszersmind birtokba is veszel. Szóval a nevem: HR. Human Resource. Ember (i), erőforrás. Milyen szép eufemizmus ez: erőforrás. Ez valójában egy számot jelent. Egy költségtényezőt. Egy hatékonysági mutatót. Egy kibaszott árucikket.
Nos, kedves (leendő) alkalmazóim, rossz hírem van: Én NEM vagyok erőforrás. És nem is leszek.
Erről beszél a Talking Heads.
