Nos. Ez a lemez kihívás. Méghozzá komoly kihívás. A kortárs jazz egyik legnagyobbjának rendhagyó próbálkozása valami újnak a létrehozására. Csak itt, csak most: a kedvenc lineup-om : Aaron Goldberg (zongora) Gregory "Hutch" Hutchinson (dobok), Reuben Rogers (bőgő).
Sokszor kell meghallgatni, nem egy könnyen emészthető valami, sok free elem, néha teljesen eldönthetetlen, hogy mi van, mégsem esik szét az anyag, gyönyörű koherens zene. Az album szigorúan varázslemez, ráadásul nincsenek szünetek a számok között, tehát ez egy gapless album. Írnak róla mindenfélét, az erős közepestől a nagyon jóig, de ez nem igazán fontos. Ami igazán fontos, az az, hogy ez egy kurva jó lemez az improvizáció modern mestereitől, Redman diszkográfiájának csúcsa. (A további lemezek fényében ez kb. naponta változik nálam, de eddig átlagban vastagon a Passage of Time a nyerő.)
Úgyhogy füleseket fel.
Most!
Sokszor kell meghallgatni, nem egy könnyen emészthető valami, sok free elem, néha teljesen eldönthetetlen, hogy mi van, mégsem esik szét az anyag, gyönyörű koherens zene. Az album szigorúan varázslemez, ráadásul nincsenek szünetek a számok között, tehát ez egy gapless album. Írnak róla mindenfélét, az erős közepestől a nagyon jóig, de ez nem igazán fontos. Ami igazán fontos, az az, hogy ez egy kurva jó lemez az improvizáció modern mestereitől, Redman diszkográfiájának csúcsa. (A további lemezek fényében ez kb. naponta változik nálam, de eddig átlagban vastagon a Passage of Time a nyerő.)
Úgyhogy füleseket fel.
Most!
