Ó, szent Isten! Már mióta kijött az új Jack Johnson, és még nem mondtam róla semmit (sőt róla még szó sem volt a blogon), sőt még meg sem hallgattam, pedig már mióta itt porosodik a vinyómon. Hát sok mindent most sem tudok róla mondani. Ez egy hiteles, őszinte ember gyönyörű egyszerű zenéje. Maximálisan elégedett vagyok Johnson alkotásával. Az egyetlen dolog ami ott motoszkált bennem, hogy sok újdonságra nem számítottam, és nem is kaptam különösebben semmi radikálisan újat, dehát aki mindenben otthon van, az nem is biztos, hogy művész, lehet hogy csak mesterember - és anyagszerű zenét csinál. (Csakhogy Iván bácsi gondolotait is tolmácsoljam e furcsa szellemi csavarral.) Úgyhogy az eddig megszokott hangzás és témavilág van itt is, és ez maximálisan elég is.  Minden ott van ahol kell. A helyén. Természetesen ez az anyag a varázslemez kategória, ahogyan szinte az összes Johnson lemez az. Mit is mondhatnék még, ez a lemez elmond mindent, amire kíváncsiak lehettek...