HTML

Antikritikus Tömeg

Zene, zene és zene. Érdekes lemezek. Nemszokványos zenekritika, laikusoknak.

Friss topikok

  • Celebkiller: Sade-ba beleszeret az ember és úgy marad. Nincs segítség! Nincs menekvés! (2011.08.13. 17:02) Sade: Stronger than pride (1988)
  • Eurydice: Marry me or die! Touchin' lol (2009.07.21. 15:51) Tom Waits: Rain Dogs (1985)
  • Eurydice: Mestre, örülök, hogy végre láttalak játszani, mindig csak ígérgetted... E (2009.04.24. 15:51) Lana: Trippy Love
  • Eurydice: Látom összeszedted magadat, helyes. Mikor lesz már Cseh Tamás? Megírjam azt a CD-t karácsonyra. (2008.11.17. 16:24) Marvin Gaye: Trouble Man OST (1972)
  • sejk: Nem a megverés miatt tört félbe Chet karriere, hanem mert drogos volt, és már jóval korábban. Ebbe... (2008.11.17. 09:32) Chet Baker: Chet (1958)

Linkblog

Roy Hargrove: With the Tenors of Our Time (1994)

Antikritikus 2008.02.14. 15:20

A tegnapi szomorúlemezek után evezzünk könnyedebb vizekre! A jazz-el mint, stílussal szembeni előítélet lebontásához járulok hozzá ma egy kicsit, legalábbis remélem.

Szóval a mai darabunk egy sima jazzlemez, egy kortárs trombitástól. Már nem egy mai darab, de még mindig kurva jó. (Micsoda egy idióta duma ez, a jó zene tök mindegy mennyi idős...) Nézzük csak a stáblistát: csupa nehézsúlyú sideman és persze itt van maga Hargrove is... Nemcsak a saját kompozícióíkat játsszák, kicsit mozaikos az egész, de mindenki kiveszi a részét a főzésből, és jól is sikerül a dolog.

A lemezünk színes, mégis koherens, igazából nem visz el, nem egy időgép, nem "utazós zene", de így is nagyon rendben van az anyag, nem lehet minden egy Passage of Time... Dióhéjban annyit, hogy van egy stabil ritmusszekciónk+ Hargrove, a szólisták számonként változnak. Az allmusicnak is tetszett a dolog, de ezzel nem sokat kell foglalkozni, jönnek majd olyanok is, amik nem annyira jöttek be nekik.




















 

Címkék: jazz so90s redman hutch

Szólj hozzá!

Nils Landgren: Sentimental Journey (2002)

Antikritikus 2008.02.13. 22:22

Ó, még egy igazi szomorúlemez. A svéd harsonás ("da man wid da red horn") 2002-es szomorú sztenderdekkel tömött lemeze nemrég akadt a kezembe (fülembe),és egyből meg is fogott. A funkyjait mindig csipáztam, de ez valami más, egy egész más oldalát látod meg ennek a zenésznek.

Nagyon ritkán hallhatsz sztenderdeket így!

Az a nehéz, ha sztenderdeket játszol, hogy egy ezerszer ellőt poént sütsz el újra, és elvileg nagyot kellene hogy üssön. Banális számokat hitelesen játszani... Ez kurva nehéz, nem is megy, csak nagyon keveseknek. Ez a lemez rohadt érzékeny, a szólók érzéssel, stílussal vannak fújva, and "the band is fuckin' tight", mi kell még?!

Az KELL, hogy NE LEGYEN öncélú zenélés, meg pirotechnika, meg pózolás. A "Ghost in this house" az egyik legjobban játszott ballada, amit eddig hallottam. Hát ja... Keep it real!

Címkék: jazz szomorúlemez nilslandgren

Szólj hozzá!

Fairground Attraction:The First of A Million Kisses (1988)

Antikritikus 2008.02.13. 21:28

A múlt század nyolcvanas éveinek vége, meg a kilencvenes évek eleje, a popszakma utolsó tündöklése volt, mielőtt végleg elnyelte volna a szar. (Kyle Minogue és Jason Donovan nameg a jó öreg Rick Astley is akkoriban nyomta) OK, hogy az angolok mindig megúszták a zenei holokausztokat, de az Ace of Base ott is tarolt, ami azért jelent valamit. Valahogy az ember azt érzi, hogy a Tears for Fears Seeds of Love jával mintha véget ért volna egy korszak. Szóval ez az időszak, hihetetlenül termékeny volt, ami nem a mennyiséget jelenti, hanem hogy olyan dalok jöttek létre, amik még most is jelentenek valamit. Persze lehet, hogy ezt a nosztalgia mondatja velem, meg hogy öregszem...

Mindenesetre a mai lemezünk ebből a korból való, és nem is akármilyen!

Mint mindenkinek nekem is a "Perfect" et jelentette a Fairground Attraction, de kiváncsivá tett a történelem egyik legviccesebb basszusfutama. (A másik legvicccesebb a John Butler Trio Good Excuse-a, ha meghallom, nem tudok mit tenni, csak mosolyogni :-) Nos,elő a diszkográfiákat, meg a Youtube-ot és hát az derül ki, hogy ez az egyetlen valamire való sorlemezük, a többi ilyen maszat. Nagy rejtély, hogy miért tüntek el, de nem nagyon találni semmit róluk ez után.

Ez egy hamisítatlan ANGOL poplemez. (OK, skótok, dehát az majdnem ugyanaz ilyen messziről. Tudomtudomtudom, a kettő NEM ugyanaz...) Igazából azért (is) tetszett meg, mert egy igaz concept album. A lemez elsodor, a számoknak hangulatuk van, nem csak a jól bevált singles+filler módszert követik. Az egész lemez egyszerre vidám és kesernyés, tele van érzelmekkel, és ez a lényeg. A zenei oldal is tökéletes, nyoma sincs mesterkéltségnek, pózolásnak, szívből jön az egész, és ez jó. Elvileg ez egy skiffle zenekar, de tulajdonképpen csak dalokat játszanak, a stílusok amúgy is tök lényegtelenek, mindenre rá lehet húzni a popzene (olykor-olykor) kompromittáló vizes lepedőjét. A szövegek is rendben vannak, annak ellenére, hogy ez egy angol album, éshát nehéz egy olyan nyelven ÉRZELMEKRŐL szóló dalokat írni, amben nincs külön szó a szerelemre, és amin nem lehet káromkodni sem. Az igazán erős dalok a balladák. Rendkívül nehéz olyan zenészt találni (pláne zenekart!) találni, aki/k nem erőltetik túl az érzelmes dalokat! (Mint mondjuk a jó öreg Chet Baker, róla lesz még szó!) Sokszor érzem azt, hogy egy ballada, ami a sebezhetőségről kellene hogy szóljon, eltűnik, szinte elsikkad, elfolyik a pózolás és zenei maszturbálás (értelmetlen szólók, énekeseknél csodahajlítgatás, "ÉHrZÉS") között. Itt nincs ilyen.

Ez a lemez elvarázsol, édeskés és meleg...





















"Perfect"

Címkék: varázslemez szomorúlemez so80s akusztikus

Szólj hozzá!

Let's get started

Antikritikus 2008.02.13. 20:41

Azért kezdtem el írni ezt a blogot, hogy olyan zenéket és lemezeket dobjak be a köztudatba, amik kurva jók, mégsem hallgatja őket a kutya se. Ugyanakkor, ha hardcore zenehallgató, vagy (ne adj isten magad is ilyesmivel foglalkozol) akkor nem biztos, hogy tetszeni fog amit látsz. Itt ugyanis nem fogsz stáblistákat, benfenntes infókat, "szakmai" okoskodást, meg idióta ömlengéseket olvasni. Arra ott a gugli, keresgéljetek!
A blog célja, hogy rávegyen titeket arra, hogy meghallgasátok a lemezt, és elmondjátok a véleményeteket!

Úgyhogy "all feedback welcome"!

Címkék: nemzene

1 komment

süti beállítások módosítása