Olyan fura, szemlélődő hangulatban vagyok most, ezért is választottam ezt a lemezt. Mikor először meghallgattam, azt hittem, hogy a pasas fekete. Nem. Ő valami egészen más...
Ez a fickó egy igazán fura figura. Apa nélkül nőtt fel, öt testvérrel, és egy folyton utazó anyával, így nemigen voltak barátai, a napjai álmodozással teltek, egyedül. Halk, de balhés srác volt, tudod, a "csöndes őrült" típus, az érettségit is csak nagy nehezen tette le. Azután egy cipőgyárban kezdett dolgozni. Ment is minden, ám egy szép napon úgy döntött, hogy ő inkább zenélni szeretne. Azért mellékállásként maradt az asztalosságnál, hogy a turnézás mellett némi pénzt is szerezzen.
Ez a második, kevésbé sikeres lemeze. Van róla mindenféle review itt meg itt. De a lényeg nem ez. Ez a lemez olyan, mintha beülnél egy sötét szobába, és énekelnének neked (majdnem) egyszál gitárral. A produceri munka nagyon rendben van - mondjuk az emberünk hangja egyedül elvinné az egész lemezt - de a jól adagolt vonósok és fúvósok hozzáadnak a dologhoz, ahelyett, hogy elvennének. A lemez tele van feszülséggel, LaMontagne sokszor csak suttog, egészen halk, a dalai mégis élnek. A megkapóan egyszerű "Can I stay" lírája szinte vérzik, a "Three more days" motown-os blues-a,az "Empty" kiegettsége mellbevágóan emberi, őszinte, hiteles. A "Gone away from me" olyan, mintha egy gyerekdal lennne. A "Truly, Madly, Deeply" -t bármelyik veszternfilmbe be lehetne tenni, és a személyes kedvenc, a "You can bring me flowers" is tökéletes. Ez egy nagyon furcsa, és érzékeny lemez, idő kell neki,és nem lehet mindig hallgatni, hangulat kell hozzá, de szerintem kár lenne kihagyni.
Ez a fickó egy igazán fura figura. Apa nélkül nőtt fel, öt testvérrel, és egy folyton utazó anyával, így nemigen voltak barátai, a napjai álmodozással teltek, egyedül. Halk, de balhés srác volt, tudod, a "csöndes őrült" típus, az érettségit is csak nagy nehezen tette le. Azután egy cipőgyárban kezdett dolgozni. Ment is minden, ám egy szép napon úgy döntött, hogy ő inkább zenélni szeretne. Azért mellékállásként maradt az asztalosságnál, hogy a turnézás mellett némi pénzt is szerezzen.
Ez a második, kevésbé sikeres lemeze. Van róla mindenféle review itt meg itt. De a lényeg nem ez. Ez a lemez olyan, mintha beülnél egy sötét szobába, és énekelnének neked (majdnem) egyszál gitárral. A produceri munka nagyon rendben van - mondjuk az emberünk hangja egyedül elvinné az egész lemezt - de a jól adagolt vonósok és fúvósok hozzáadnak a dologhoz, ahelyett, hogy elvennének. A lemez tele van feszülséggel, LaMontagne sokszor csak suttog, egészen halk, a dalai mégis élnek. A megkapóan egyszerű "Can I stay" lírája szinte vérzik, a "Three more days" motown-os blues-a,az "Empty" kiegettsége mellbevágóan emberi, őszinte, hiteles. A "Gone away from me" olyan, mintha egy gyerekdal lennne. A "Truly, Madly, Deeply" -t bármelyik veszternfilmbe be lehetne tenni, és a személyes kedvenc, a "You can bring me flowers" is tökéletes. Ez egy nagyon furcsa, és érzékeny lemez, idő kell neki,és nem lehet mindig hallgatni, hangulat kell hozzá, de szerintem kár lenne kihagyni.
