Úúúúúúúúúristen. Ma teljesen bele fogtok látni a lelkembe. Gyónni fogok. Nem viccelek, tessék csak, tessék, erre, erre. Hogy hogyan is kezdődött?
Minden a Bonanza Banzai-al indult el. Bár akkoriban, mikor én kezdtem érdeklődni a zene iránt, ők már erősen leszállóágban voltak, és Ákos szólókarrierje kezdett bimbózni olyan kilencven egy kettő három tájékán, már nem is emlékszem, de nem is ez a lényeg.
Akkoriban még kazettás magnóról hallgattam a Jelet, meg az 1984-et és teljesen le voltam nyűgözve. Ezek a fiúk, te szent Isten. A Bonanza, az Igen. Az összes kazettájukat megvettem. Amit nem tudtam megvenni, lemásoltattam. Nagy nehezen gyűjtögettem a pénzt a Bonanza kazikra. Ugyan sosem volt Bonanzás pólóm, de belül, a szívemen ott volt a Jel. Az volt "A" minden. Nem tudom, hogy érted-e; de nekem érzelmi életem volt a Bonanza dalokkal, úgy ahogyan csak egy már nem gyerek, de nem is felnőtt nagyon nagyon romantikus és legalább ennyire gátlásos kisfiúnak csak lehetnek. Nekem az egy alkalom, egy ceremónia volt, amikor este leültem a műanyag kazettásmagnóm elé, és megnyomtam a Play-t. Te szent ég, még most is bizsergek. Rettenetesen közel állt hozzám az egész, eleinte még féltem is tőle, ahogyan Ákos kiabálja a kihalt mindenben, hogy: "Eljött, itt van; MEGHALSZ VÉGRE!" Teljesen beszartam. Nem viccelek.
Szóval Bonanza.
Voltak is sokan, akik ugyanígy gondolták, nem is volt egy kereskedelmi kudarc a Bonanza. Voltak jó számaik, mert ezt nem lehet letagadni dehát, dehát. Na.
Szóval gondolkodtam a hasonlaton hogy milyen érzés volt először meghallgatni ezt a lemet. Később persze vettem a Depeche Mode tól mást is - sőt pontosítok, apámmal hozattam Londonból, mert birtoklási vágyam volt a Songs Of Faith And Devotion-re - de nem lehet ezt elmondani. Azt hiszem 12 vagy talán már 14 is lehettem - anyám; annyi idősen csókolóztam először (már ha annak lehet nevezni) - amikor egy karácsonyra megkaptam. A Bonanzának annyi lett, a gyenge utánzat kategóriába kerültek, MENT HE TET LEN ÜL. Azóta se hallgattam őket.
Szóval nem véletlen hogy szóba hoztam a csókot. Igen ez amolyan első csók lemez. Ha nem lenne rettenetesen dagályos és patetikus, akkor azt is mondhatnám, hogy a múzsa csókja nekem a Violator volt. Szóval igen, 13 évesen csináltam valami olyasmit, de az igazi az első igaz csók, az 17 évesen történt.
Megérte várni. Tudtam, hogy meg fog történni, aznap este úgy néztem tükörbe, úgy mostam fogat, úgy vettem inget, úgy léptem a gázpedálra. Ahogyan csak egy szűz fiú tud, akinek élet - halál kérdése az első csók. Vagy vele; vagy senkivel, vagy ma vagy soha. Van abban valami elkerülhetetlenül nyomasztó ugyanakkor felemelő érzés, amikor tudod, hogy valami olyan fog veled történni, ami eddig soha, és nem tudod milyen lesz, de akarod, és félsz is tőle. Ez eddig csak a szex és talán a halál, az élet két nagy misztériuma. Mert ma már mit számít egy csók. De az elsőre 17 évet várni. Az igen...
Szóval ilyen volt nekem a Violator, azzal az egy különbséggel, hogy nem tudtam mi fog történni. Amikor beraktam a CD-t a lejátszóba akkor nem is sejtettem, hogy minden meg fog változni amit eddig gondoltam a zenéről. Olyan, mintha az első csókot úgy kaptam volna mintha lefejelt volna valaki. Az a klasszikus fantázia; amit MINDEN FÉRFI ELKÉPZEL: jön egy nő, akit tudod hogy akarsz, belemarkol a ruhádba, és kiszívja a nyelved!
Sokk Horror. Orgia!
A Bonanzából hiányzott az igazi érzelmi mélység, és lehetett érezni, hogy másolnak. A zene nem volt rossz; de a dalok, a dalok, olyan távoliak voltak. Semmi emberi nem volt bennük, vagy talán ez így nem is igaz, de nem volt meg a mélység.
Ákos hazudott.
És még valami, ami rettentően érezhető. A Bonanzában nem volt meg a drogok adta keménység. Sokáig nem tudtam mi az; amitől ennyire haraphatóan sötét és sűrű lemezt tudtak csinálni a fiúk. Hát attól. És az a furcsa, hogy mégis van valami emelkedettség az egészben, nem lehet ezt a lemezt nem szentnek tekinteni, kicsit olyan, mint amikor egy gótikus székesegyházba lépsz be, ahol érzed az ószövetség istenének fenyegető jelenlétét, minden hideg és sötét, csak a fény jön be az üvegablakokon. De ez a fény a Violator alat sötétlila és vörös; az üveget összetartó ólomnyalábok már elgörbültek, a sűrű folyadék is eldeformálodott már az évszázadok alatt és a hold fénye olyan furcsán világít.be. Ilyen a Violator, szent és profán, velejéig romlott és élveteg és szomorú és sűrű ; ellenállhatatlan és magával ragadó.
Ámen
