Well well well...
Szerintem ez a lemez túl van értékelve. A nagy slágereken (Wishing well, Dance Little Sister és Persze a Sign Your Name) kívül nem sok komolyan ragadós cucc van a lemezen...
Ezt az albumot a Beatles hype adta el Angliában, (D'Arby kijelentette, hogy ez a cucc, jobb mint a Sgt. Pepper's Hmmmm....) Ez a kijelentése az első három nap alatt egymillió eladott lemezt jelentett!
Úgy tűnik az amerikaiak jobban észnél voltak (ott csak lassabban aratott jóval kisebb sikert), és kevésbé ültek fel a marketingnek.
D'Arby játszotta fel az anyag nagy részét, ami részben a régi Marvin Gaye lemezekre emlékeztet (meg Prince-re meg még sokan másokra), ahol Gaye játszotta fel a dobalapot és sokszor más hangszereken is ő játszott. A slágerek tényleg jók - főleg a Sign Your Name meg a Dance Little Sister - bár ez utóbbit kövérebb dobokkal és egy rendes basszussal 1500 wattos ipari áramütéssé lehetett volna alakítani, de így sem rossz, és ugyan imádom a nyolcvanasokat, de el kell ismerni, hogy az az évtized az idegesítően hülye hangszínek időszaka volt.
Szóval ez egy érdekes lemez, de nem hatott meg annyira. Vannak ennél sokkal melegebb funky lemezek is ebből az időszakból, azt hiszem jó példája annak is, hogyan működik a modern marketing és hogyan tűnik el egy egyébként tehetséges művész a süllyesztőben.
Mert ugyan ki hall manapság Terence Trent D'Arby-ról?
