HTML

Antikritikus Tömeg

Zene, zene és zene. Érdekes lemezek. Nemszokványos zenekritika, laikusoknak.

Friss topikok

  • Celebkiller: Sade-ba beleszeret az ember és úgy marad. Nincs segítség! Nincs menekvés! (2011.08.13. 17:02) Sade: Stronger than pride (1988)
  • Eurydice: Marry me or die! Touchin' lol (2009.07.21. 15:51) Tom Waits: Rain Dogs (1985)
  • Eurydice: Mestre, örülök, hogy végre láttalak játszani, mindig csak ígérgetted... E (2009.04.24. 15:51) Lana: Trippy Love
  • Eurydice: Látom összeszedted magadat, helyes. Mikor lesz már Cseh Tamás? Megírjam azt a CD-t karácsonyra. (2008.11.17. 16:24) Marvin Gaye: Trouble Man OST (1972)
  • sejk: Nem a megverés miatt tört félbe Chet karriere, hanem mert drogos volt, és már jóval korábban. Ebbe... (2008.11.17. 09:32) Chet Baker: Chet (1958)

Linkblog

Dresch Quartet: Egyenes Zene (2004)

Antikritikus 2008.02.20. 19:18

Hát ez a lemez nem véletlenül lett az év magyar jazzlemeze megjelenésének évében. Lehetne ide sokmindent írni, hogy "ha Coltrane magyarnak születik", meghogy milyen alapja van a zenéjének meg milyen nincsen, meg stb., de ez csak a süketelés lenne. Helyette inkább egy sztori Dreschről:

Elmentem egy koncertre, a Gödör klubba. (A hely méltó a nevéhez, tényleg egy kibaszott gödör.) Sokat csúsztak, kicsit kezdtem feszült lenni, mert nem azért pazaroltam ott az időmet, hogy a jazz tanszakos srácokat hallgassam (akik nagyon ügyesek, meg tényleg tehetségesek meg blabla). Ha Dresch koncertre megyek, akkor őt szeretném hallgatni, és nem mást. Szóval mindenki halál nyugodt volt, a zenekar tagjai békésen sörözgettek, meg beszélgettek a haverokkal, de Ő valahogy nem. Olyan volt, mintha egy kis buborékban lenne, lehetett érezni, hogy nyugtalan. Nála is volt egy kis pohár bor, de semmi különös. Lehetett hallani,érezni, hogy a zenén jár az agya. Később erre Iván bácsi frappánsan azt mondta, hogy: "Ezért hívják a zenekart Dresch quartetnek, és nem valami másnak."

Lehetne még itt is sok mindent mondani, hogy milyen szikrázóak az improvizációk, hogy mennyire jók a kompozíciók, meg mennyire
 jók a játékosok. Hallgassátok meg a lemezt, érdemes.


































Címkék: jazz klasszikus hazai dresch

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://antikritikus.blog.hu/api/trackback/id/tr85347555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása